Napjainkban egyre gyakrabban hallani a diszlexiáról, diszgráfiáról, diszkalkuliáról. Már az óvodás kisgyermekek szülei is aggodalommal figyelik, ha kicsinyük nem tudja, melyik a jobb keze, vagy fordítva írja le a nevét, vagy egyes már ismert betűket. Az iskola kezdetekor pedig gyakran válik túlzottá az aggodalom. Vannak, akik szakembertől szakemberig hurcolják gyermeküket, hogy biztosan tudják, nem kell rettegniük a „diszek” valamelyikétől, vannak, akik inkább kikerülnék a vizsgálatokat, még időt akarnak adni a kicsiknek, hátha érnek, „elnövik” a kisebb-nagyobb problémákat. Szakemberként azt mondom, fontos odafigyelnünk a jelekre, lényeges a megelőzés, valamint hogy időben meg lehessen kezdeni a fejlesztést, de a túlzott aggodalom, a problémák felnagyítása is hátráltathatja gyermekeinket.
Sajnos tényleg aggasztóan nagy arányban találkozunk „diszes” gyerekekkel, de egyre jobban ismerjük e zavarok természetét, hátterét, így egyre hatékonyabban, egyre több remek módszerrel javíthatunk a nehézségeken
Diszlexia
A diszlexia nem betegség, hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás, tehát általában az információfeldolgozás egy más formája. Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak a diszlexiások egy része egyes területeken az átlagnál sokkal tehetségesebb. Ezek az eltérések a diszlexia kezelése után is megmaradnak
A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, hamar felismerik a problémákat. Képzeletük gazdag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. Mindennek köszönhetően a diszlexiások között sok tehetséges képzőművésszel, politikussal, színésszel, tudóssal, feltalálóval, zenésszel találkozhatunk.
A diszlexia nem betegség, nem is fogyatékosság. Fontos, hogy a szülő gyermekét olyannak fogadja el, amilyen. Dicsérje, bíztassa, amikor csak lehet, és ne keserítse el, hogy más gyerekek esetleg ügyesebbek, könnyebben veszik az akadályokat. Keresse meg azokat a területeket, melyeken a gyermek kiemelkedőt tud alkotni, és hagyja, hogy kibontakoztassa képességeit. Ne hasonlítsa a gyermeket másokhoz. Természetesen gyakorolni is kell a gyermekkel, de fontos, hogy a gyakorlás érdekes, változatos legyen, ne váljon monotonná. Minden gyakorlat legyen rövid, az esetleges ismétlés nagyobb időközönként történjen. A gyakori szünetek, a nem tanulási célú közös játékok mellett a gyermek sikerélményhez juttatása is elősegíti fejlődését.
Mi is a diszlexia?
A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképesség zavar. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat a betűk, szavak, és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni. A diszlexiások a hagyományos tanítási módszerekkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni, de alkalmas módszerekkel ez a nehézség kezelhető, vagy megelőzhető, de például a nyelvtanulás továbbra is nehéz marad. A diszlexiás egyén súlyos tünetekkel küzdhet az egyik nyelven, míg egy más nyelven akár tünetmentes lehet.
Mi az oka?
A diszlexiának két típusát különböztetjük meg, ezek:
- fejlődési diszlexia
- szerzett diszlexia
A fejlődési diszlexia kialakulásáért örökletes okok, a születés során szerzett apró károsodások vagy egy baleset következményei a felelősek. Okozhatja az idegrendszer részleges fejletlensége is.
A szerzett diszlexia esetén a részképesség zavart környezeti tényezők, lelki tényezők okozzák. Ekkor a diszlexiának biológiai oka nincs, az idegrendszerben nincs sérülés, hanem például érési késés, az olvasástanítás során elkövetett módszertani hiba vagy hátrányos szociális helyzet idézi elő. A diszlexia oka lehet még a vizuális kultúra túltengése ( túl sok tévézés, vagy számítógépes játék) és az összezavart lateralitás (balkezesek átszoktatása). A szerzett diszlexiát másodlagosnak is nevezik.
Mit lehet tenni?
Fontos, hogy a szülő logopédushoz forduljon, ha az egyébként értelmes, okos gyermeken akár már óvodás korában is észlel diszlexiára utaló jeleket, vagy ha a gyermeknek aránytalanul nagy nehézséget jelent az olvasás elsajátítása, az iskolával járó kötelezettségek teljesítése. A logopédusok általában a helyi nevelési tanácsadóban dolgoznak, de vannak települések, kerületek, ahol valamelyik iskolában, vagy önálló logopédiai intézetben érhetők el. Az iskola pedagógusai pontos információval tudnak szolgálni. A diszlexia kezelését a logopédus végzi, az ő feladata, hogy feltárja a diszlexia okát, és tüneteit, és hogy kidolgozza az ennek megfelelő terápiát.
A terápia
A fejlesztést a legjobb öt-hat éves korban, még az iskola megkezdése előtt elkezdeni, de még felnőttkorban is jelentős eredményeket lehet elérni.
A Brigitte Sindelar által kidolgozott módszer kognitív terápia, ami a kognitív képességeket onnan kezdi fejleszteni, ahol azok még működnek. A fejlesztés kiterjed az ismeretszerzés fontos eszközeire, vagyis a figyelemre, az észlelésre, az intermodális (észlelési csatornák közötti) kódolásra, az emlékezetre, a szerialitásra (sorrendiségre), valamint a téri orientációra (tájékozódásra).
A magyar nyelvű megelőző és fejlesztő módszert Meixner Ildikó dolgozta ki. A módszer lényege, hogy a hiányok pótlása és az olvasástanulás nem különül el a beszédfejlesztéstől. Ez segít a betűk és a hangok összekapcsolásában. Az olvasástanítás analizáló-szintetizáló, vagyis elemző-összetevő. Nem szóképeket tanít, ahogy azt néhány olvasástanítási módszer angolszász minta alapján teszi.
A könnyen összetéveszthető betűket nagy időkülönbséggel tanítja. Fontos a ritmusérzék, a térbeli tájékozódás és a nyelvi készségek fejlesztése is.
Fontos megemlíteni a mozgásterápiák megelőző és fejlesztő szerepét, így a szenzoros integrációs terápiát, az Alapozó Terápiát, stb.
Ha a gyermek másodlagos tünetekkel küzd, akkor minden foglalkozást az önbizalom növelésével kell kezdeni. Kiegészítő terápiaként ilyenkor érdemes művészeti terápiát, kutyával támogatott terápiát, Kokas f. pedagógiát alakalmazni.(Az említett terápiákat részletesebben bemutatjuk.)
Otthoni fejlesztés
A diszlexiás gyerekek számára az iskola, az órák nagy terhet jelentenek, ezért mire hazaérnek, nagyon fáradtak. Éppen ezért nem tanácsos a gyermeket azonnal ismét füzet vagy könyv elé ültetni, hasznosabb előbb egy rövid, a szülőkkel együtt végzett mozgás. Nagyon hasznosak a mozgásfejlesztő gyakorlatok, melyek segítségével a gyermek ellazulhat, oldódhat, játszhat. Ilyenek például az indiánszökdelés, a különböző egyensúlyi gyakorlatok, az ugróiskola, az ugrókötelezés, az ugróasztal vagy a célba dobás. Nagyon fontos, hogy ezek a játékok valóban játékok maradjanak, ne legyen teljesítménykényszer alatt a gyerek.
Javíthatóak a nyelvi képességek a gyermek muzikalitásának fejlesztésével. A szülő tapsoljon le egy egyszerű ritmust gyermekének, ő pedig tapsolja vissza, utánozza. A gyermek kedvenc dalait kísérjék dobolással. Játszanak „Erre csörög a dió”-t, vagy más hasonló játékot. A szülő meséljen gyermekének 10-12 éves koráig esténként elalvás előtt. Ez segíti a memória, a szókincs, a szövegértés, a képzelet és a fantázia fejlődését, arról nem is beszélve, hogy így a gyermekkel való kapcsolat is elmélyülhet.
Diszgráfia
A diszgráfia jelentése: írászavar. A görög disz- és a graphia szavakból alkották, ahol a disz- jelentése "rosszul", a graphia-é írás. Hasonlóan a diszlexiához, óvodás korú gyerekeknél, akik nem tudnak még írni, itt is legfeljebb csak veszélyeztetettségről beszélhetünk. A diszgráfia esetében sem feltétlenül jelenik meg az összes tünet minden esetben és itt is előfordulhat, hogy mindkét fajtája, az alaki és a tartalmi (ld. később) egyszerre jelenik meg egy gyerek esetében. Ilyenkor megesik, hogy teljes írásképtelenséget okoz. A diszgráfia megjelenhet önállóan is, vagy lehet a diszlexia írásbeli megnyilvánulása. Lehet a rossz mozgáskoordináció tünete is.
A diszgráfiások szakvélemény alapján használhatnak az iskolában szövegszerkesztőt kézírás helyett, és felmentethetők az írásbeli számonkérés alól.
Tünetek:
Az írás rendezetlen, kusza, nem igazodik a vonalrendszerhez; a vonalvezetés hullámzó. A betűk formája változékony; ugyanaz a betű többféleképpen jelenhet meg, és a hasonló betűk között eltűnhet a különbség. A szavak közötti távolság nagymértékben különböző. A ceruzafogás eltér a szokásostól: a diszgráfiás görcsösen fogja az írószert, erősen rányomja a papírra, és gyakran felkapkodja. A hosszú-rövid hangok megkülönböztetése, és a hagyományos írásmód különösen nehéz a számára.
Tollbamondáskor gondolkodnia kell a leírandó betűk alapján, így lemarad. Kapkodni kezd, és elhagyja a szavak és akár a mondatok végét, vagy éppen ellenkezőleg, egyes korábban hallott szótagokat beszúr. A szóközök, a központozás és a nagybetűk elmaradnak. Másoláskor nem tud egyszerre két-három betűnél többre emlékezni, ezért szintén lelassul.
A diszgráfia azonban nem egyenlő a rendezetlen külalakkal és a rossz helyesírással. A diszgráfiásnak gondjai vannak a nyelvtani műveletekkel. Ezek megértése, alkalmazása és megjegyzése nehéz feladat számára.
Okok:
A diszgráfia okai egyaránt lehetnek az észlelés zavarai és a mozgáskoordináció problémái is. Okozhatja a tér- és időbeli, látás- és hallásbeli elemző és összetevő folyamatok fejletlensége, az íráshoz szükséges képzetek kialakulatlansága, a térbeli és az időbeli tájékozódás nehézsége, és az átkódolás problémái.
Formái:
- Alaki diszgráfia:
Az írás technikai része nehéz a finommozgások, vagy a szem-kéz koordináció pontatlansága miatt. Ilyenkor az írás külalakja csúnya, a betűk kilóghatnak a sorokból, rendezetlen az íráskép. - Tartalmi diszgráfia:
Az írás külalakja elfogadható, de nagyon gyenge a helyesírás és nem tudja írásban kifejezni a saját gondolatait. Előfordulhat, hogy a gyermek esetleg szépen és hibátlanul másol, de tollbamondás után nagyon sok hibát ejt.
Az iskolák, és az oktatási rendszer csak a mérhető teljesítményt – írást, olvasást, számolást – tudják értékelni, az attól eltérő tehetséget nem. A fel nem ismert diszgráfia miatt a gyereket lustának, ügyetlennek minősíti a környezete: tanárok, szülők egyaránt. Önértékelése nagy károkat szenved, önképe negatív; szorongani kezd, vagy agresszívvá válik.
A következmények egész életükre kihatnak: lemaradnak, és sokkal kevesebbet tanulnak meg, mint amennyire szakszerű segítséggel képesek lennének. Nagyon fontos, hogy a tanulási zavart időben felismerje a szülő vagy a pedagógus, és a gyermek megfelelő kezelésben részesüljön.
Segítségnyújtás
A diszgráfia nem betegség, nem is fogyatékosság. Ha a szülő észleli a tüneteket, akkor minél előbb forduljon logopédushoz. Feltétel nélkül fogadja el olyannak a gyereket, amilyen, és ahogy tudja, motiválja őt. Dicsérje, bíztassa, és ne keserítse el, hogy más gyerekek esetleg ügyesebbek, könnyebben veszik az akadályokat. Keresse meg azokat a területeket, melyeken a gyermek kiemelkedőt tud alkotni, és hagyja, hogy kibontakoztassa képességeit. A gyereket korábbi önmagához mérje, és ne másokhoz. A gyakorlás legyen érdekes, változatos, gyakori szünetekkel, és juttassa a gyereket sikerélményhez. Ne feledjük, hogy a nem tanulási célú közös játékok is segítenek a gyerek fejlődésében.
Kezelése
A diszgráfia nem javul a sok másoltatással, hanem speciális kezelést igényel. Leküzdése sokszor nehezebb, mint a diszlexiáé.
Nagyon fontos a komplex megközelítés, szükség esetén több módszer alakalmazása egymásra épülve, vagy párhuzamosan.
Az íráskészséget diktálással fejlesztik; eleinte betűket és szótagokat mondanak tollba, később egyes szavakat. Megfigyeltetik és alaposan áttanultatják a betűk és a betűkapcsolatok formáját. A kezelés későbbi szakaszaiban a tanulónak képekről kell beszélnie, egyes szavakat mondania, mondatokat befejeznie.
A helyesírás javítására először a képességeket fejlesztik. A ritmusérzék, az alaktagolás, a hallási figyelem és felismerő képesség, és az emlékezet egyaránt fontos a helyesírás szempontjából. A nyelvtani elemzés is fejlesztésre szorulhat. Külön figyelmet fordítanak szavakban megnyilvánuló és a mondatokban megjelenő hibákra.
A fogalmazási képesség növelése érdekében a tanulónak képekről kell mondatokat mondania, majd szöveget alkotnia. A szókincs gyarapodásával párhuzamosan leírattatják a különféle szempontok szerint (szófaj, jelentésmező, mondatrész, ellentétek, csoportosítások) gyűjtött szavakat.
A tanulási zavarok közül ezen a területen a legfontosabb megfelelő mozgásterápia alkalmazása, a beszédészlelés és –megértés fejlesztése, szükség esetén grafomotoros fejlesztés, vagy kiegészítő művészeti terápia, módszer.
A diszkalkuliáról
A szó jelentése: számolászavar. Ma már – szerencsére – a diszlexia és diszgráfia mellett egyre ismerősebb fogalom.
Nem betegség és nem fogyatékosság, hanem az információfeldolgozás egy módja, amely vezethet iskolai kudarcokhoz, a kudarcok sorozata pedig önértékelési problémákhoz.
Bármilyen intellektus mellett előfordulhat, gyakorisága 5-10 %, ami nagyon sok gyermeket (és felnőttet) jelent. Sok esetben nem is derül fény arra, hogy a gyermek ezzel a gonddal küzd, különösen, ha magas intellektusú. Ekkor ugyanis sajátos megoldási módokat, egyéni utakat talál a feladatok megoldására. Az is előfordul, hogy évekig tartó elfogadható matematika tanulmányi eredmény után hirtelen omlik össze.
Nagyon fontos lenne, hogy időben vegyük észre azokat a jeleket, amelyek alapján gyanítható, hogy gyermekünknek lesznek ilyen gondjai. Ha óvodás korban ügyetlen mozgás, beszéddel, tájékozódással kapcsolatos problémák, a gyurmázás, rajzolás, színezés kerülése, a számok, mennyiségek iránti érdeklődés hiánya előfordul, érdemes szakemberhez fordulni.
A fejlesztés annál hatékonyabb, minél korábban kezdődik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy később nincs lehetőség a korrekcióra. Minden életkorban van erre mód, de jobb megelőzni a problémák kialakulását, mint a kialakult problémát korrigálni.
Jellegzetes tünetei:
- Gyakori nehézségek műveletek végzésénél (az összeadás és szorzás még csak-csak megy, a kivonás és osztás nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem).
- Nehezen tudnak számokat összehasonlítani.
- Gyakran számolnak az ujjaikon.
- Nehézség a visszajáró pénz ellenőrzésében, az idő leolvasásában mutatós óráról.
- Nem tudnak várható eredményre közelítő becslést tenni.
- Nehezen igazodnak el órarenden, menetrenden (táblázatokban).
- Jól teljesítenek olyan tárgyakból, mint fizika vagy geometria, amik logikát igényelnek, amíg azok magasabb szintű számolást nem tartalmaznak
- Rossz időérzék.
- Nehézségek a jobb és bal megkülönböztetésében.
- Nehézségek az égtájak meghatározásában, esetenként még iránytű segítségével is.
- Rosszul, vagy nem igazodnak el térképeken, ha az hozzájuk viszonyítva nem a megszokott észak-déli irányban van.
- Nehézségek tárgyak súlyának és távolságának megbecslésében.
- Nehezen értik meg és jegyzik meg a matematikai szabályokat, képleteket, sorozatokat (egyik napról a másikra elfelejtik).
- Nehézségek számolást igénylő játék közben az eredmény fejben tartására.
- Nehézségek olyan játékokban, ahol aritmetikai szabályok vagy bonyolult pontozási rendszer található.
- Nehézség olyan helyzetekben, ahol aritmetikai sorozatok találhatók, fizikálisan pl. a tánclépéseknél, vagy mentális dolgok meghatározott sorba rendezésénél és leírásánál.
- Az állapot egyes esetekben a matematikától való fóbiához vezethet.
A tünetek felsorolása nem teljes. Egy-egy gyermek gondjának teljes feltérképezése vizsgálatot igényel. Csak a vizsgálati eredmény birtokában lehet a fejlesztést elkezdeni, ami bármelyik életkorban lehetséges.
Nem kell tehát megijedni, ha szülőként vagy pedagógusként gyanú ébred bennünk, hanem segítséget kell kérni, még mielőtt agyon gyakoroltatnánk gyermekünket vagy tanítványunkat.