Diszfónia
Bizonyára Ön az ismeretségi körében is találkozott már olyan gyermekkel, felnőttel, akik rekedt hangon szólaltak meg. Egyesek közülük híressé is válhatnak ezzel. Többnyire adottságként értékelik az emberek a rekedtséget, esetleg betegségre gyanakodnak (pl. megfázás). Mindkettőről lehet szó. Ám ha saját indíttatásból vagy valakinek az unszolására felkeresnek egy logopédust, vagy egy foniáter szakorvost, akkor felmerülhet a diszfónia diagnózisa is.
Mi is a diszfónia?
A diszfónia, vagy gyermekkori rekedtség, egy hangképzési probléma. Legszembetűnőbb tünete a rekedt hang, amire az erőltetett, feszes, görcsös hangindítás, a megnövekedett izomtónus jellemző, de másik fajtájában a hang lehet erőtlen, levegős is. Együttes tünete a helytelen légzés, a feszített váll- és nyakizomzat (a gyermek ere a nyakon beszéd közben kidagad), mély vagy elcsukló hang. A szakorvos a vizsgálat során a gégébe kukkantva azt tapasztalja, hogy a hangszalagok a hangképzés közben nem zárnak jól, emiatt megvastagodhatnak, erezettekké válhatnak, akár – puha vagy kemény tapintású – csomók is képződhetnek rajtuk.
A diszfónia nemcsak „füllel hallható, de szemmel is látható”: belégzéskor emelkedik a váll, megfeszül a nyak, rossz a testtartás. Ezáltal a hangképzés feszített, görcsös lesz. A hangszalagok nem zárnak megfelelően. A beszívott levegőt sokszor nem használja el a gyermek beszéd közben.
Mi az oka?
A rekedt hang nem feltétlenül betegség, valóban lehet alkati adottság, fejlődési rendellenesség (a gége, a hangszalagok eltérő mérete); és persze lehet megfázás velejárója is. De találkozhatunk olyan gyermekekkel, akiknek már kisbaba kora óta mély, rekedtes a hangja. Ez lehet rossz szokás, vagy a helytelen beszédminta másolása (a kicsik a hangszínt is képesek utánozni a beszédelsajátítás során). Mások a gyermekközösségbe kerüléskor tapasztalják, hogy gyermekük hangszíne megváltozik, rekedtes lesz. Ezek a gyermekek többnyire impulzívak, szeretnek hangosan beszélni (kiabálni), indulatosak, ingerlékenyek, „veszekedősek”. Akár annyira terhelik a hangjukat, hogy a nap végére már csak suttogni képesek. Pihentetést követően (csendben levés-, hosszabb óvodai/iskolai szünet után) újra szebb lesz. Hallható a hangminőség változása (romlása/javulása). Ennek az ellenkezője is előfordulhat: rekedtes hang jellemezhet szorongó, visszahúzódó gyermeket is. Állhat a háttérben lelki ok, trauma.
Mit lehet tenni?
Nincs ok a kétségbeesésre, hiszen ez az állapot javítható, akár megszüntethető. Ám ehhez az kell, hogy minél előbb tegyenek lépéseket a gyógyulás felé. Mindenekelőtt fontos a szakszerű, lehetőleg foniáter szakorvos által elvégzett vizsgálat. Ő megállapítja, van-e, és ha igen, akkor milyen mértékű szervi elváltozás. Elképzelhető, hogy műtéti beavatkozásra van szükség a hangszalagcsomók eltávolítása miatt. Mivel a csomó a helytelen hangképzés következtében alakul ki, ezért ezt gyermekkorban nagyon ritkán javasolják, illetve ha elkerülhetetlen a műtét, akkor is meg kell előzze logopédiai terápia, hogy a csomó megszüntetése után már helyes hangképzést használjon a gyermek, megelőzendő egy újabb csomó kialakulását. Többnyire a logopédiai kezelés, hangterápia a célravezető. A terápia kezdetéig az alábbiakkal segíthetjük a mielőbbi gyógyulást:
- a gyermek számára próbáljuk világossá tenni, miért gond a rekedtes hang, és miért fontos a terápia;
- kerüljük a szénsavas, hideg italokat;
- fontos a jó beszédminta: beszéljünk normál hangerőn otthon;
- otthon ne legyen állandó a hangzavar, amit túl kell kiabálni;
- olyan sportot, szabadidős tevékenységet keressünk a gyermek számára, amely jó hatással van az izmok ellazítására (úszás, jóga, kirándulás)
- kerüljük a légszennyezett helyeket, sétáljunk inkább a hegyekben;
- törekedjünk lakásunkban a megfelelő páratartalomra (kb. 60-70%-os).
- Természetesen a fentieket a terápia ideje alatt és a későbbiekben is érdemes szem előtt tartani.
A terápia
Ha a diszfónia oka a helytelen hangképzés (nem pedig szervi elváltozás), akkor kezelése a logopédus feladata. A terápia megkezdésének legkorábbi időpontja kb. 5-6 éves kor, felső életkori határa nincs. Azért célszerű mielőbb elkezdeni a terápiát, mert minél jobban rögzül a helytelen hangképzés, annál több időbe telik a gyógyulás.
A terápia lényege a kellemes, tiszta egyéni beszédhang kialakítása a laza izomtónust segítő, légző, az úgynevezett zümmögő, a vibrációt érzékeltető, hangringató gyakorlatokkal. Igen fontos az egész test feszült állapotának, az izgalmaknak a csökkentése, lehetőség szerint megszüntetése lazító gyakorlatokkal, a lazítás és a helyes beszédlégzés megtanításával. Általában heti egy alkalommal találkozik a logopédus a gyermekkel és a szülővel. A szülő jelenléte a terápián elengedhetetlen, hiszen az ott tanultakat otthon naponta kell gyakorolni (kb. 10-15 percig). A rendszeres gyakorlással érhető el, hogy a megfelelő hangminőséget a gyermek a mindennapokban is használja. Így néhány hét/hónap elteltével az áldozatos munkát siker koronázhatja. Bizonyos esetekben kiegészítő terápiákra is szükség lehet: pl. valamilyen lazító torna, sport, pszichoterápia.
A terápia végén egy újbóli foniátriai vizsgálatra kerül sor, hogy megbizonyosodhassunk afelől, rendeződtek-e a szervi eltérések. A hangszalagcsomó sokszor csak a pubertáskorban bekövetkező hangszalagmegnyúlást követően fog visszasimulni. A cél a helyes légzés, hangképzés és hangmagasság elsajátítása.