Beszédészlelés fejlesztése

Napjaink második legismertebb problémája –a diszlexia mellett -, a beszédészlelés és beszédértés problémája. Kicsit olyan „divatszó” lett belőle, szinte majdnem minden játszó-, vagy fejlesztő ház honlapján, hirdetésén láthatjuk, hogy foglalkoznak fejlesztésével.

Lássuk hát, mivel is állunk szemben?

Tudjuk, hogy az ép hallás elengedhetetlen feltétele a beszéd észlelésének, felfogásának, és ezen keresztül a beszéd kialakulásának.

A siket csecsemők is gagyognak, csak mivel nem hallják sem a saját, sem pedig a környezetük hangjait, azaz nem okoz örömet a saját hang hallgatása és elmarad a környezet pozitív megerősítése is, ezért fokozatosan abbahagyják. Nagyon fontos tehát, hogy figyeljük gyermekünk gagyogását és forduljunk szakemberhez –ez esetben orr-fül-gégészhez, ha visszaesést tapasztalunk egy korábbi állapothoz képest.

A csecsemők már igen korán megtanulják megkülönböztetni a beszédhangot más hangoktól és 2-3 hónapos korukra már a hangok mögött rejlő érzelmeket is érzik.

Ha megfelelő a gyermek beszédészlelése, akkor képes lesz rá, hogy a beszéd hangjait, hangkapcsolatait és hosszabb hangsorokat felismerje és megismételje úgy, ahogy hallotta. Ehhez fontos, hogy akkor is tudjon figyelni egy-egy közlésre, ha zaj van körülötte, ha a hallott beszéd tempója túl gyors, esetleg elmosódott. Lényeges, hogy a hangokat megfelelő sorrendben hallja meg és legyen képes felidézni. (Nem mindegy pl., hogy pék, vagy kép volt az elhangzott sorrend, hisz mindkettő mást jelent. Vagy nem elegendő annyit hallanunk, hogy kapál, ha azt mondták, hogy kalapál. Itt rögtön láthatunk tehát két hibatípust is a rettegett diszlexia tünetei közül, persze itt a tévesztést egyszerűen a beszédészlelés zavara okozta!) Ha megfelelő vizsgálattal felismerjük a beszédészlelés zavarait és megkezdjük időben a fejlesztést, megelőzhetjük tehát az olvasás és írás tanulása során fellépő és ebből adódó nehézségeket.

Ez azonban még nem azonos a beszédértéssel, hiszen egy jól észlelő gyerek meg tud ismételni egy számára ismeretlen szót anélkül, hogy tudná mit is jelent.

Nagyon fontos, hogy gyermekünk beszédészlelése mindig az életkorának megfelelő szinten legyen, hiszen ez biztosítja számára az anyanyelv elsajátítását – ez által gyarapszik a szókincse -, s később az olvasás-írás tanulásában is szerepet játszik.

Tünetek, melyek figyelemfelhívók lehetnek

Kiemelt jelentőségű a téma szempontjából, hogy a gyermek mennyit és mennyire elhúzódóan volt hurutos, mandulájával voltak-e problémái, volt-e fül-, arcüreggyulladása, allergiás-e, asthmás-e. Fontos a szakorvosi ellátás, az esetleges gyulladás csökkentése, az arc-és orrmelléküregek kitisztítása, az esetleges fülproblémák kezelése.

Óvodáskorban

  • érthetetlen, "halandzsa" beszéd
  • makacs, elhúzódó, több hangra kiterjedő pöszeség 
  • kérdésekre nem megfelelő válaszok adása 
  • nem veszi észre, ha a nevét mondják, szólítják (auditív alak-háttér megkülönböztetés) 
  • zavarja mások hangos beszéde (auditív inger felvételének zavara) 
  • szereti, ha a TV hangosabban szól illetve a környezete hangosabb 
  • figyelmetlennek, feledékenynek tűnik

Óvodás- és iskoláskorban

  • gyakran megkérdezi: "mi van?"; "mit mondtál?"
  • a másik gyereket figyeli, ha szóban közölték, mit kell csinálni 
  • erősen figyeli a beszélő száját
  • nem köti le a figyelmét a mesélés 
  • nem tudja megismételni a hallottakat 
  • nem képes megtanulni a verseket, dalokat 
  • rosszul énekel, "botfülű" 
  • hamar kifárad (a zajos környezetben) 
  • diszgrammatikus, nyelvtanilag helytelen mondatok jellemzik beszédét 
  • beszédmegértése vizuális és mozgásos kíséret (segítség) mellett megfelelő 
  • hosszabb szavakban felcseréli a hangokat, szótagokat

Iskoláskorban

  • rendszeresen elfelejti, mi a házi feladat
  • nagyon lassan dolgozik, a másikat figyeli 
  • sokat kérdez, visszakérdez 
  • tollbamondásnál lassú, sokat hibázik, szavakat, hangokat felcserél, helyettesít 
  • helyesírása gyenge, nem teszi ki az ékezeteket 
  • nyugtalan, figyelmetlen, feledékeny 
  • hallás után nehezen jegyez meg dolgokat 
  • fejszámolásban gyengébb, mint az írásbeliben 

A beszédértés

A beszédértés már egy magasabb szintje az anyanyelvnek, hiszen itt már nem csak felfogjuk, hanem értelmezzük is a hallottakat.

Három szintjét különböztetjük meg:

  1. szóértés
    (Zavara esetén a gyermek kevés szóval, rövid mondatokban beszél. Kevés szót ismer, fogalmazásából hiányzik a szín, a változatosság, nem találja a szavakat, sok töltelékszót használ, töredékesen beszél.)
  2. mondatértés
    (Úgy fogalmaz a gyermek, ha ezen a területen problémája van, mintha egy idegen nyelven beszélne. Nem érti mások beszédéből, utasításaiból a viszonyokat, összefüggéseket, azokat a tartalmakat, melyeket toldalékaink, kötőszavaink, nyelvtani eszközeink hordoznak. Nem képesek érthetően elmesélni élményeiket, vagy leírni egy képet, szituációt. „Szósalátákban” mesélnek, mondataik töredékesek, nyelvtanilag nem helyesek.)
  3. szövegértés
    (Ha problémás, a gyermek nem érti a mesék, történetek összefüggéseit, a cselekményt, nem képesek kiválasztani a lényeget, nem tudják visszaadni a szövegek tartalmát, stb.)

A mondatértés zavara kihat a szövegértésre is, a gyermek nem tudja elmesélni a hallott történetet, vagy kérdéseinkre hibásan válaszol.

Mi a teendő ha úgy gondoljuk, hogy gyermekünk beszédészlelésével gond van?

  • Első lépésként kérjünk audiológiai vizsgálatot! Ez az ismert, „klasszikus” hallásvizsgálat.(Általában az fül-orr-gégészeten adják a szükséges beutalót.)
  • Második lépésként keressük fel a logopédust – ne felejtsük otthon az audiológiai vizsgálat eredményét! - és kérjünk GOH-GMP vizsgálatot!
  • Ha megtörtént a vizsgálat (kb. 1 óra –mindennel együtt- és a gyerekek szeretni szokták, mert magnót kell hallgatni) –akkor a logopédus szakvéleményében benne lesz az eredmény és a terápiás javaslat is!

Az észrevett beszédészlelési zavar viszonylag könnyen, hatékonyan javítható, hamar jelentkezik  a fejlesztés eredménye, ha megfelelően rendszeres a gyakorlás.. A logopédus foglalkozásain elvégzett gyakorlatok mellett a szülőknek is javasol otthoni játékos feladatokat, tehát a család is aktívan, játékosan befolyásolhatja a jó ütemű fejlődést. Fontos viszont, hogy napi rendszerességgel, rövid ideig, de sokszor gyakoroljunk!