A megkésett és akadályozott beszédfejlődés

×

Hibaüzenet

Deprecated function: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in include_once() (line 1389 of /home2/infornax/pirospont.net/includes/bootstrap.inc).

A BESZÉD FEJLŐDÉSE:

A kisgyermek beszéde a környezetében élő emberekkel (gyermekek és felnőttek) való állandó kapcsolatban, a különböző kommunikációs formák (szóbeli és nem szóbeli) gyakorlása során alakul ki. Már a születéstől fogva igen érzékeny résztvevője az újszülött az őt körülvevő környezetnek. Sírással jelzi szükségleteit, a családtagok gesztusaira, arckifejezéseire, beszédére, a kellemes vagy kellemetlen hangokra, zörejekre már a korai csecsemőkorban élénken reagál. Az első hetek többnyire egyhangú, változatlan síróhangját az első hónap vége fele már a differenciáltabb, a jó közérzetet is érzékeltetni bíró hangadás teszi színesebbé. A 6-8 hetes korban kezdődő gőgicsélés, amikor a kisbaba sorban próbálgatja a különböző hangokat, a környezet érdeklődésének, támogatásának hatására teljesedhet ki. A kisbaba hangadásainak utánzása a későbbi beszédtanulás, a beszédkedv felkeltésének az alapjait rakhatja le. A beszéd alapjainak fejlesztését aztán a 3. hónaptól megjelenő a gagyogással folytatja. Érdekes megfigyelés, hogy a kisbaba ekkor még nem képes elkülöníteni a saját anyanyelvére jellemző hangokat, gyakorlatilag több idegen nyelv hangjait képes produkálni ebben a korban, hogy a későbbiekben mindezt az anyanyelvének hangjai szorítsák ki az alakuló beszédből. A gagyogást is lelkesen támogatnia kell a jó beszédkörnyezetnek, hogy ez a hangadás kellemes élményhez kötődjön a kisbaba számára. (utánzás, mosoly, ölbe vevés, höcögtetés, játszás) Minél többet gagyog, annál gyorsabban fejlődik a beszédkészsége. A 6. hónaptól a már eddig is említett utánzás jelentősége megnövekszik és bebizonyosodik fontossága: a baba gagyogásában ugyanis már csak azok a hangok hallhatók, melyek az anyanyelvére, pontosabban a beszédkörnyezet nyelvére jellemzőek. A játszadozást, felfedezést kísérő gagyogásában ugyanakkor megjelenik a környező nyelvre jellemző ritmus, a hangsúly, a zeneiség is. Ebben a környezettel való kölcsönhatásban fejlődik, kicsit megelőzve az első szavak kimondását, a beszéd megértése. Egy éves kor körül még nem az egyes szavak, kifejezések megértése alapján tájékozódik a hallottakban, a kisgyermek Ebben a korban és egészen a kétéves korhoz közel érve még az úgynevezett szituatív beszédmegértéssel boldogul a kisgyermek, azaz a beszédhez járuló gesztusok, mimika, ismert helyzetek és a ráutaló magatartás, mind a beszédmegértést segíti. Az első szavak egy éves kor körül jelennek meg a legtöbb kisgyermek esetében. Megfigyelték, hogy a kislányok általában kicsit korábban, a kisfiúk később kezdenek el beszélni. Mindenképpen az a jó, hogyha legkésőbb másfél- kétéves korig elindul a beszéd rövid szavak, szókezdemények, hangutánzók formájában, aztán az egyszavas mondatok az úgynevezett szómondatok formájában el kezd kialakulni, felépülni a nyelvi struktúra, ami később a nyelvtanilag helyes beszéd kialakulásához vezet. Amint már többször is említettem, a kisgyermek beszédének alakulását nagymértékben segíti a stimuláló beszédkörnyezet, a megfelelő beszédpélda. Az utánzási készség, ami a beszédtanulás alapja, ugyanis ebben az időszakban a legerőteljesebb. Ezt az adottságot lehet kihasználni a mondókák, dalok, versikék együttmondogatásával, elmutogatásával is, nem véletlen, hogy a népköltészetből ránk maradt ilyen célt szolgáló alkotásoknak, minden nyelvben hatalmas irodalma van. Amennyiben a kisgyermek beszéde kétéves korig nem indul el a fent említett módon, vagy általában a kisbaba nyelvi fejlődése a fenn leírtaktól jelentős elmaradást mutat, akkor megkésett vagy akadályozott beszédfejlődésre gyanakodhatunk.

MIT IS JELENT-E KÉT FOGALOM ?

Az egészséges kisgyermekek fejlődésének üteme nagyon különbözhet egymástól. Talán az anyanyelv elsajátítása terén jelentkezhetnek a legnagyobb egyéni eltérések. Nem kétséges, hogy ha a gyermek nem éri el az életkorának, értelmi szintjének megfelelő ügyességet ezen a területen, akkor gondatlanság kizárólag a természetre hagyni a beszéd és nyelv fejlődését. Bár a beszéd- és nyelvi funkciók területén elmaradást mutató gyermekek fejlesztése elsősorban logopédusi kompetencia, nem nélkülözhető a család és a gyermek tágabb környezetében (bölcsőde, óvoda) lévő felnőttek segítő közreműködése sem. Megkésett vagy akadályozott beszédfejlődésű gyermekeknél különféle okok következtében a beszéd- és nyelv fejlődése ép értelmi szint és ép hallás mellett elmarad az életkori átlagtól, 3 éves korra sem indul meg. Azt, hogy a megkésett vagy a súlyosabb következményekkel járó akadályozott beszédfejlődéssel kell számolnunk nem egyszerű eldöntenie a szakembernek. Biztos megállapítás csak a gyermek több alkalommal, történő megfigyelésével, azaz egy úgynevezett folyamatdiagnózis során tehető meg, ennek alapján dolgozható ki az egyénre szabott terápia is. Lássuk röviden, milyen jellemzői vannak a megkésett beszédfejlődésnek, mint a nyelvi zavar legenyhébb formájának, valamint az akadályozott beszédfejlődésnek ( a szakmai nyelvben fejlődési diszfáziaként is találkozhatunk vele), mint súlyos nyelvi zavarnak.

A MEGKÉSETT BESZÉDFEJLŐDÉS:

A „megkésett beszédfejlődés” kifejezést azokban az esetekben használják, ahol a normális beszédfejlődés késésében elsősorban az érési folyamatok elhúzódása, az öröklött hajlam, valamint a környezeti tényezők játszanak szerepet. Általában organikus (azaz szervi) érintettség nem tárható fel, a beszéd elmaradása csupán mennyiségi eltérést mutat az életkori átlagtól. Ez azt jelenti, hogy a kisgyerek beszéde hasonlóképpen fejlődik, mint kortársaié, azaz úgy ahogyan fennebb leírtam, csak később kezdődik el és kissé lassabban is halad. Ezért fokozottabb figyelemre van szüksége, mint társainak, esetenként szakember segítségére. Többet kell foglakozni a nyelvi fejlesztésével, stimulálni kell, gyakorolni kell vele a nyelvi érésének felgyorsítása érdekében. A cél az, hogy iskolába lépéskor a lehető legtöbb akadály háruljon el a sikeres iskolai beválás érdekében, hiszen a tanulás eszköze a nyelv, minél magasabb szintű nyelvi fejlettséget érünk el erre a korra annál könnyebb lesz a tanulás a gyermek számára. A megkésett beszédfejlődésű gyermekeknél az időben elkezdett logopédiai terápia lehetőséget biztosít arra, hogy iskolába lépésig a gyermek a korosztályához felzárkózhasson.

AZ AKADÁLYOZOTT BESZÉDFEJLŐDÉS (FEJLŐDÉSI DISZFÁZIA):

Az akadályozott beszédfejlődés esetében, a gyermekek beszéd-és nyelvfejlődési elmaradásának hátterében valamilyen központi idegrendszeri sérülés húzódik meg. Ez általában a későbbiekben is azonosítható: a terhesség vagy a szülés körülményeiből vagy a korai csecsemőkori történésekből feltárható az organikus érintettség. Ezek a központi idegrendszeri sérülések a nyelvfejlődésben már nemcsak mennyiségi, hanem minőségi eltéréseket is előidézhetnek: súlyos elmaradásokat a beszédértés, a beszéd-kivitelezés és a különböző nyelvi szintek területén egyaránt. Fejlődési diszfázia esetén a gyermeknyelvi fejlődése jelentősen eltér a korosztályától. A bevezetőben leírt beszéd fejlődési „állomások” nem követhetők nyomon, már csecsemőkortól megfigyelhető, hogy a megfelelő nyelvi környezet ellenére sem történnek meg azok a jellemző nyelvi megnyilvánulások a baba részéről, amelyek elvárhatók lennének: kimarad vagy szegényes a gőgicsélés, gagyogás, nem utánoz a baba, nem jelenik meg időben a ritmusos, hangsúlykereső halandzsázgatás, később meg nem differenciálódik, azaz nem tagolódik értelmes beszédegységekké. Nem szeretik a höcögtetést, türelmetlenek a mondókázásra, nem szeretik ha énekelnek nekik, hogy csak néhányat említsünk a korai jellemzőkből. Később, amikor a beszédindulás lenne várható, néhány bébinyelvi szó megjelenése után ( papa, mama, baba, pipi, igen, nem egyedi változatai ) többnyire ezekkel, valamint mutogatással és egyéb nonverbális ( nem beszéd általi) eszközökkel kommunikálnak előszeretettel még hónapokig, láthatóan semmi szükségét nem érezve a szóbeli kommunikációnak. Gyakran megfigyelhető, hogy ekkor a kisgyermek beszédértése sem felel meg a korától elvártnak. A beszédindulás tehát jelentősen elhúzódik, mert a beszéd fejlődésének útjában egy állandó, hosszú ideig elkerülhetetlen akadály áll. Ezt az akadályt csak alapos orvosi, pszichológiai, logopédiai vizsgálatok eredményén alapuló, differenciáldiagnózisra építő logopédiai terápia és szülői együttműködés képes elhárítani. Az elmaradások csökkentését, optimális esetben kiküszöbölését csak évek közös munkájával( szülő és terapeuta) lehet megvalósítani. Súlyos esetekben e nyelvi zavar maradványtüneteivel egész életen át, de az iskolai évek alatt mindenképpen számolnunk kell: elhúzódó beszédhibák, tanulási zavarok (diszlexia, diszgráfia, nehézségek az idegen nyelv tanulásában). Jó tudni, hogy a nyelvi zavarból adódó tanulási nehézségek esetén a Közoktatási Törvényben foglaltak szerint a gyermeknek joga van egyéni bánásmódban és elbírálásban részesülni iskolai tanulmányai idején. A tanulási nehézségek, tanulási zavarok megállapítására a nevelési tanácsadók jogosultak. PREVENCIÓ: Minden szülő és kisgyermek életében rendkívül fontos esemény az iskolába lépés. A kicsik már ovis korukban felpróbálják táskájukat, készülnek arra, hogy megtanuljanak olvasni, írni, számolni, hogy jó jegyeket, piros pontokat szerezzenek. Nem találkoztam még olyan gyermekkel, aki fekete pontokra, egyesekre, intőkre, figyelmeztetőkre vágyna. Minden kisiskolás tökéletesen szeretne teljesíteni. Sajnos sok esetben ez mégsem sikerül. Sok családban gyötrelem a gyakorlás, készülés, a szülők szorongva mennek fogadó órákra, anyák, apák sírva, veszekedve próbálnak segíteni a tanulásban, megromlanak kapcsolatok, kudarckerülők, bizonytalanok lesznek a kisiskolások. Sokan nem is gondolnák, hogy a családok csaknem fele küzd iskolai kudarcokból adódó problémákkal.

VALÓBAN ILYEN MÉRTÉKŰ LENNE A BAJ ?

Gyakorló pedagógusként és a szakirodalmat tanulmányozva állíthatom, hogy nem. A tanulásban jelentkező problémák nagy része megelőzhető lenne megfelelő játékos előkészítéssel. A prevenció, a „megelőzés” tulajdonképpen olyan képességek játékos fejlesztését, csiszolását jelenti, melyek elengedhetetlenek a betűk, számok világában való eligazodáshoz, illetve a tanuláshoz. Fontos, hogy rohanó, teljesítmény centrikus világunkban gyermekeinket kellőképpen felvértezzük, előkészítsük az iskolára, hogy mosolyogva, könnyedén vegyék az akadályokat! MIT IS NEVEZÜNK PREVENCIÓNAK? A hétköznapi szóhasználatban - megelőzés, bajt megelőző lépések, valaminek elébe vág - fogalmak azok, melyek leggyakrabban eszünkbe jutnak. A prevenciós céllal indított foglalkozások szem előtt tartják, a 3-7 éves gyerekek egyéni és életkori sajátosságaiban és fejlődésmenetében megjelenő eltéréseket. Különös figyelmet fordítanak az iskolai tanulási zavarok megelőzésére (pl.: diszlexia, diszgráfia…), segítik a beilleszkedéshez szükséges testi, szociális és értelmi érettség kialakulását, majd mindezeket egyensúlyba hozva próbálják megteremteni a harmonikus személyiséget, melynek birtokában a gyerekek nem csak a majdani oktatási-intézményekben, hanem a mindennapi életben is sikeresen helytállnak. Hogyan valósul meg mindez a játszóházunkban? Gyermekeik részképességei normál esetben összhangban működnek egymással, ám a harmónia felbomlása tanulási zavarhoz vezethet. Kellemes, barátságos és jól felszerelt környezetben, szakképzet pedagógusok felügyelete mellett kapnak csoportos, szükség esetén egyéni fejlesztést. A foglalkozások alatt figyelembe vesszük saját tempójukat, magalapozzuk az iskolához szükséges részképességek (pl. auditív differenciálás = hallási megkülönböztetés, szerialitás = sorrendiség, vizuális differenciálás = látási megkülönböztetés…) normál ütemű fejlődését, megelőzve ezzel a tanulási zavarok későbbi kialakulásának lehetőségét. Célunk tehát, a gyermekek részképességeinek komplex fejlesztése mozgás, kreatív tevékenység és örömteli játék során, melyeket csoportos keretek között élhetnek át, elsajátítva ezzel a zökkenőmentes szocializációhoz szükséges normákat is. Csoportjainkba várjuk a sajátos nevelési igényű valamint a normál fejlődési övezetbe tartozó gyermekeket is. A játékos foglalkozások alatt a gyerekek jó hangulatban, észrevétlenül sajátítják el a mindennapi élet szabályait és a gördülékeny iskolai előmenetelhez szükséges tudást, a pozitív visszajelzések hatására pedig magabiztosabbá, önállóbbá válnak.